Ösztönök

zsirafpuszi.jpg

A minap a rádióban hallottam egy teljesen átlagos hírt,  miszerint a megszületett zsiráfbébit nem táplálta az anyukája, ezért a gondozók etették tápszerrel és már jól van. Azért átlagos mert sokszor hallani hogy állatkerti állatmamák nem táplálják a állatbabáikat. Számomra mégis szöget ütött egy gondolat a fejemben: miért nem táplálta? És tápszerrel etették? A tápszer kérdése egyértelmű, miért mivel? Hisz, ha nincs anyatej, vagyis állatmamatej, akkor az van kéznél.  Csak valahogy furcsa volt hallani. A másik kérdés már bonyolultabb. Miért nem táplálja a mama a babát?Elég gyakori mostanában, elefánt tavaly előtt, zsiráf és antilop idén. Ezek amikről hallhattunk. Talán a fogság miatt az ösztönök elnyomódnak? Az antilop esetében az apa aki nem hagyta a mamát és a borját. De volt a szomszédban is macska és a kettőből csak az egyik cicus táplálta a cicáit. Vagy anyukám kutyájának is nehezére esett a kezdet, aztán belejött a dologba. Miért kell az állatoknak segítség hogy táplálják a borjakat? Azt mondják az állatok ösztönösek, akkor ezt tudni kellene nekik ösztönből. 

baby2-300x300.jpgÉs mi van velünk emberekkel? Anyai ösztön létezik, él és működik. De akkor minek ez a sok így-csináld-ne-úgy és jó tanács?  A könyvek tele vannak mindenféle tanácsokkal, sőt, leírják mi volt régen, hogy örüljél hogy ma mennyivel jobb neked. A gyerekekre más táplálási szabályok vonatkoznak mint régen. Hódít az igény szerinti táplálás, ami egyébkén talán a legjobb mert ez hasonlít a leginkább a természeteshez, amit a természetben élő népek a mai napig tudnak. Persze ne értsetek félre nem feltétlen szeretnék úgy élni, a karikák és peckek, meg szegecsek és tetkók nem vonzanak, na meg persze a néhol barbár szabályok sem annyira, de azért van amiben jobbak mint a fejlett társadalom. Valahogy a kettőt kellene ötvözni, visszatalálni magunkhoz, hallgatni arra a belső hangra aki mondja a jó megoldást, és nem kell könyv mert én tudom hogy tápláljam, szeressem, neveljem. Persze ehhez csendes és nyitott elme kell, megállni és figyelni. Figyelni a kis szuszogó lényt. Megállni, időt adni magunknak, megismerni magunkat és babánkat. Akkor szerintem felélednek az ösztönök.

Az állatoknál persze ez nem így működik. Nem mondhatod neki, hogy ülj le és hall-gass. Túlságosan beleavatkozott az ember a természetbe, talán ezért bomlott fel a rend. Talán nekünk is vissza kellene találni önmagunkhoz, a belső békénkhez, a belső bölcsességünkhöz.